, (buk-ás) fn. tt. bukás-t, tb. ~ok. 1) Fejjel lefelé esés, merülés. Vízbebukás, gödörbe bukás. 2) Átv. értelemben, a kereskedő azon állapota, midőn hitelezőit, s gyárosait kielégíteni nem képes, midőn adósságai fölülmulják vagyonát. Bukáshoz közelíteni; bukást vallani, jelenteni. Mondatik ezen értelemben másokról is, kiknek több adósságuk van, mint birtokuk.