, (önálló gyök) fn. tt. buk-ot. Valamely test felső részének lefelé hajló helyzete. Sulyosbítva: bukk, pl. bukkáz szókban. Bukra van a kazal rakva, midőn előre bukik. Bukra építvék némely alföldi vidékeken a házak födelei. Bukra állítani a fogyatékon levő boros hordót. Bukra áll a feje. Innen: bukfencz, bukfity, kecskebuk, buksi.
Származékai: bukározik, bukdácsol, bukik, bukkan, buktat stb.
Rokonságait lásd BÓK alatt.