, (buj-dos-ó) mn. tt. bujdosó-t. 1) Bolygó, tévelygő, titkon rejtőzködve járó. Bujdosó katona, zsivány. 2) Lakát, tartózkodási helyét sokszor változtató. Bujdosó madarak, bujdosó halak. Bujdosó köszvény, bujdosó kalmár. Mondatik a kísértetről is: bujdosó lélek; a vándorló szabad életü nőről: bujdosó kurva; közlekedési, kézről-kézre küldött levelekről: bujdosó levelek; utazó társról: bujdosó társ; a sorba járó lakomapohárról: bujdosó pohár. Ez a pohár bujdosik, éljen a barátság. Bujdosóba menni. Bujdosóba jutni. Bujdosót inni.