, (buj-t, bú-ít) áth. m. bujt-ott, par. ~s. htn. ~ni. vagy ~ani. 1) Tenyésztés, szaporítás végett a növény ágát, sarját földbe dugja, s mintegy buvó állapotba helyezi. Szőlővesszőt, rózsaágat, szegfűt bujtani. 2) Valakit bizonyos czélra mások ellen fölingerel, nógat, ösztönöz. Az alattvalókat elüljáróik ellen bujtani, fölbujtani. E másod értelemben máskép: bojt, s eredetileg: boly-t azon boly gyöktől, melyből bolygat származik. V. ö. BOJT, ige. 3) l. BUJTAT.