, BUJA, (búj-a) mn. tt. buját. 1) A nemi ösztön kielégitésére mértéktelen módon törekvő, más nemüvel, illetőleg közösülés végett mintegy öszvebújni vágyó, parázna. Buja ifju. Buja nő. Buja kivánságok. Buja cselekedetek. 2) Szertelen nemi közösülésből eredő, vagy azzal rokon. Buja nyavalya, buja kór, buja mirígy, buja dög, buja senyv, buja szerelem, buja tűz, buja gerjedelem. 3) Szaporán tenyésző, nagy bőségben terjedő. Buja növésü erdő. Buja növényzet. Buja sarjadzás. Buja testalkat.
Gyöke valószinüleg a búj vagy bújik ige, mennyiben a buja személyek mintegy bújni öszvebújni szeretnek, s a buja növények sarjai sűrüen kibujnak. Mind a két érteményben egyezik vele a tót bujni, honnan bujniti am. bujálkodni, és buján tenyészni.