, (buj-dos-ik, v. buj-od-os-ik) k. m. bujdos-tam, ~tál, ~ott. 1) Titkon, titkos utakon tévelyeg, bolyong. Bujdosik a szökött katona, az üldözött tolvaj, gonosztévő; bujdosik az oskolakerülő diákgyerek. Heverő testben bujdosik az elme. (Km) 2) Vándorol, külső országokban jár. Bujdosnak a hazájokból kivándorlott lengyelek. Rákóczy és Bercsényi kibujdostak Magyarországból. Bujdosik, bujdosik szegény árva diák. Ha a nap elnyugszik, ő is elbujdosik, a szegény legénynek szive szomorkodik. (Népd) Bebujdosni, elbujdosni.
Kettős gyakorlati képzővel = buj-od-os-ik, öszvehúzva buj-dos-ik, mint: csapodos, csapdos; kapodos, kapdos; szöködösik, szökdösik; pöködös, pökdös stb.