, (buj-a-ság) fn. tt. bujaság-ot. 1) A nemi ösztönnek tiltott, és mértéktelen kielégitése; szertelen hajlam a testi gyönyörökre. Szorgos munka felejteti a bujaságot. (Km.) Bujaságot űző soha bölcs nem lehet. Km. Egyházi értelemben, a hét fő bünök egyike, s a katekizmusi rend szerént harmadika. Első a kevélység, második a fösvénység, harmadik a bujaság.