, elvont gyök, s jelenti azon tompa hangot, melyet felfútt arczú ereszt ki ajakain, vagy melyet akármily felfútt test ad, midőn rá ütnek, vagy összenyomják. Kemény hangon puf, felhangon bőf, pőf. Származékai: bufa, bufás. Jelent továbbá ütés, ütődés által okozott tompa hangot, honnan: bufál, bufog, kemény ajakhanggal: puf, puff.