, BUCSUZTAT, (búcs-u-oz-tat) áth. m. búcsúztat-tam, ~tál, ~ott, par. búcsúztass. Temetés alkalmával búcsúztatni szoktak a kántorok, midőn a halott nevében az illető rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak stb. énekelve búcsút mondanak. Versekben búcsuztatni, elbúcsuztatni a halottat. Beh szépen elbúcsuztatták az Istenben boldogultat.