, (bú-og) önh. m. búg-tam, ~tál, ~ott. Bú hangot vagy hangokat ad, különösen fájdalmas, epedő indulatból fakadó hangon vagy hangokon s mintegy bújából szól. 1) Búgnak a galambnemű madarak. Búgnak a szerelmes galambok.
"Zöld ágon kis gili zokogva búg,
Mert párját nem leli, mindegyre búg,
Zöld ágon kis gili ne búgj sokat,
Szerelmes kis szived majd megszakad.
Vörösmarty.
2) Búgnak a sertések, midőn párosodni vágynak, mit néhutt, nevezetesen Mátyusföldén zúg, túl a Dunán görög, görg igével fejeznek ki. 3) Mondják a csigaféle játszószerről, midőn sebesen forogva bú vagy brú hangot ad. Képzésre hasonló a súg, zúg, bég, bőg, nyög hangutánzó igékhez.