, (bucz-kó) fn. és mn. tt. buczkó-t. Kemény állományu kinövés, csomós kidudorodás az állati vagy növényi testen. Buczkó a lábhüvelyken, a boka mellett. Vén fák derekaiból kinövő buczkók. Mint melléknév jelent köpczöst, zömököt, dömsödit, dömöczköst. Buczkó gyerek. Buczkófejű hal.