, fn. tt. bronsz-ot. Öntés által vegyített érczmű, melynek részeit réz, ön, és czink teszi, barnaréz, barnaércz. Közelebbről a franczia bronze-ból vétetett, mely ismét a német Braunerz-ből származottnak látszik. Mint melléknév jelent ilynemű öntött barnaérczből valót. Bronsz szobor, bronsz gyertyatartó. Bronsz áruk.