, BÚSOLG, BUSOLG, (bú-os-ol-og) önh. m. búsolog-tam, ~tál, vagy búsolgott-am, búsolgott-ál, búsolg-ott, htn. ~ni, vagy busolg-ani. A bús merengésnek alsóbb, illetőleg gyöngébb, csendesebb fokát fejezi ki, mint a búslakodik, s körülbelül am. fájdalmas érzések között andalog, epedez.