, (búg-ás) fn. tt. búgás-t, tb. ~ok. 1) Galambok, giliczék turbékolása, szerelmi siró hangja. Zöld erdő zúgása, Vad galamb, búgása, Kedves galambomnak szája mosolygása. Népdal. 2) Párosodásra gerjedező sertések hangja. 3) Tompa hangja némely sebesen forgo eszköznek, pl. csiga búgása. V. ö. BÚG ige.