, BUCSUZTATÓ, (búcs-ú-oz-tat-ó) fn. és mn. tt. búcsúztató-t. A halott nevében mondott búcsúzó szavak kivált versekben. Búcsúztatót csinálni leginkább a mesterek dolga. Búcsúztató ének, búcsúztató vers. Hiába minden szó a lusta fülének, A biztatás neki búcsúztató ének. (Paprik. vers.)