, BUCSUS, (búcs-ú-os) fn. tt. búcsús-t, tb. ~ok. Búcsúra menő zarándok, ájtatoskodó utas. Czeli, sasvári, szentkereszti búcsúsok. Búcsusok előtt vinni a keresztet, zászlót. Búcsúsok elé harangozni. Búcsúsokat vezető pap. Búcsúsokat gyóntatni, áldoztatni. Búcsúsoknak szállást adni.