, újabban használt fn. tt. bök-öt. 1) A latin punctum értelmében bökés által csinált jegypont. V. ö. PETTY. 2) Fínom hegye, fulánkja valamely testnek, szernek, melylyel bökni szúrni lehet. A bök ige és bök név között oly fogalmi viszony van, mint a nyom ige és nyom (vestigium) főnév között. Mindkettő azon szók osztályába tartozik, melyek nevek és igék ugyanazon alakban, mint: les, zár, nyit, csavar, zavar, stb.