, BUCSUZIK, (búcs-ú-oz-ik) k. m. búcsúz-tam, ~tál, ~ott. 1) Elválás előtt vég istenhozzádot mond. Búcsúzik barátitól, kedveseitől, szüleitől. Elbúcsúzott és elment. A menyasszony sírva búcsúzik szüleitől. "Mélyen illetődve búcsúzom tőletek. Berzsenyi. 2) Elmegy, leszáll. Őszszel elbúcsúznak a gólyák, fecskék. Lebúcsúzott a nap. Búcsúzik az esze.