, fn. tt. búb-ot. Általán csomódad alaku gömbölyü kinövés, kidudorodás; kemény ajakhanggal: púp. 1) Némely madarak fején emelkedő tollcsomó. Kakas, tyúk, galamb, pacsirta búbja. 2) Némely fejkötők földudorodó teteje, máskép: bóbita. 3) A kalapok azon része, mely közvetlenül a fejtető fölött emelkedik s azt befödi. Alacson, magas búb a kalapon.
Származékai: buba, búba, búbor, búbos, búboz, stb. Rokonságait l. BÓB alatt.