, (bő-ös) mn. tt. bős-t, vagy ~et. tb. ~ek. Ami a maga nemében bőven van, sokaságos; máskép bőves. Ellentéte: szükes. Mindegyik gyéren használtatik. Eléjön a persában: bés (augmentum, incrementum), továbbá bász vagy besz (multus, multi), mely a zendben: vazu. V. ö. BŐ.