, BŐSZÜL (bősz-űl) önh. m. bőszűl-t. Bőszszé lesz, azaz dühös, vakon rohanó indulatra, különösen haragra, boszura gerjed. A lázadók bőszűlve futkosnak fölalá. Igekötőkkel: elbőszűl, felbőszűl, megbőszűl. Belebőszűl valamibe, am. dühösen beleszeret, megkiván.