, mn. tt. bősz-t, tb. ~ek. Heves indulattól elragadtatott, s mindennek vakon, dühösen neki rohanó, dühös, dühöngő. Bősz ellenség, Bősz állatok. Bősz bika, bival. Bősz harag. Bősz állati gerjedelem.
Önálló gyök, melynek legközelebb rokonai a magyar bosz (boszú), vesz (veszett eb), bös (böstörködik), pěz (pězderkedik); V. ö. BÜ, elvont gyök; továbbá hasonlók a német: bőse, hollandi: boos, boze, latin: pessimus, franczia: pis, orosz: bies, stb. Menyiben ez indulat kifejezése fuvalkodással jár, ide sorozható a magyar büszke, buzma is.