, önálló gyök és fn. tt. bög-öt. Általán am. valamely testből kinövő, kidudorodó csomó, göcs, bötyök. Ikerítve: csögbög. Vastaghangon: bog. Alapértelemben és alaphangban egyeznek vele: bögy, buga, bogy, mogy, pog, pok részint önálló szók, részint elvont gyökök.