, (bor-da) fn. tt. bordát. 1) Azon ívforma oldalcsontok, melyek hátul a gerinczekkel, elül pedig a mellcsonttal vannak öszveköttetésben. Oldalborda. Bordába ütni. Bordát törni. 2) Átv. ért. a szövőszék rámája, mely fűsüformáju vékony fogakkal van ellátva, köznyelven: takácsborda. Egy bordában szőtték, azaz, egy húron pendülnek, egyik olyan rosz, mint a másik. Gonosz bordában szőtték. Km. 3) A fölmagzott vöröshajmának gömbölyü üres szára, mintegy borítója. 4) A hajó oldalait képező gerendaszálak. 5) Van ily nevű hegy is.
Gyöke a födést, takarást, burítást jelentő bor, tehát mintegy borító. Megvan a szláv nyelvekben is, lengyelül berda, illirül és oroszul bardo, csehül brdo stb. továbbá finnül prita, esztül pürd.