, 1) elvont hangutánzó gyök, vastaghangon: bom, mely különösen a bikának tompa dörmögését utánozza. Származékai: bömb, bömböl, bömbölés, bömmög. 2) Jelent a maga nemében valami gömbölyűt, dudorodottat a bömbő, bömhécz, böndő (bömdő) böng, bönge stb. származékokban. Rokonai: bom, bim, mint a bombék és bimbó gyökei, továbbá: pom, pim, pompos, pimpó.