, (bölcs-e-ség) fn. tt. bölcseség-ět. 1) Tulajdonság, melynél fogva valaki alaposan szól, itél, és czélszerüleg cselekszik. Minden szava bölcseség. A bölcseség legjobb uti költség. Km. 2) Szoros értelemben véve, tudomány, mely a dolgok okait, czéljait, viszonyait, tulajdonságait kipuhatolja, s életre alkalmazza. Elméleti bölcseség, életbölcseség, világi bölcseség; isteni, mennyei bölcseség. l. BÖLCSÉSZET.