, (böm-b-öl) önh. m. bömböl-t. Bömböl a bika, midőn haragjában, vagy nemi gerjedelmében fel-alá járkálva tompa hangon folytonosan dömmög. Átv. ért. költői nyelven, bömböl a szélvésztől felzaklatott tenger, vagy rengeteg erdő, vagy elsütögetett ágyutelep. Mint mikor a tölgyes, bükkös Bakony erdeje bömböl. Augsb. Ütközet. Képzésre hasonló a dörömböl, zörömböl, csörömpöl szintén hangutánzó igékhez. V. ö. BŐG.