, (bor-z-on) fn. tt. borzon-t, tb. ~ok. Növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből; ernyője többnyire sugárzó, középen virágrugó; szirmai begöngyölödöttek, csorbák; gyümölcse soros sertékkel borzas, honnan a neve. Virága verhenyes fehér. (Caucalis). Fajai: nagyvirágu~, vigály~, szárnyas~, kétágu~, teleki~, mezei~, cseplesz borzon.