, (bor-z-ad) önh. m. borzad-tam, ~tál, ~t vagy ~ott. Valamely nagy veszélylyel meglepve fenyegető tüneményre, behatásra annyira megfélemlik, megretten, hogy bőre kimerevedik, s haja szálai fölállanak. Borzadék, midőn a feneketlen mélységet megpillantottam tátongni lábaim alatt. Borzadok tőle. Elborzadtam bele. Egész valójában fölborzadni, megborzadni. Jelenti néha az undorodás és utálat legfőbb fokát. Borzadok, ha ezen undok embert látom. V. ö. a félelem különféle nemeire és fokaira vonatkozókat: Ijed, Rezzen, Retten, Réműl, Szörnyed, Irtózik. V. ö. BORZ, (1).