, (bölcseség-oktató) ösz. fn. Tudós, tanár, ki másokat bölcseségre oktat. Nem helyeselhető öszvetétel, mert oktat a tárgyesetben csak személyre viszonyúl: oktatni valakit valamire, de soha sem mondjuk: valamit oktatni, tehát bölcseségoktató nyelvtanilag elemezve annyit tenne mint: bölcseséget oktató, ki a bölcseséget oktatja; ezek pedig a magyarban hibás kifejezések. Jobban: bölcseségtanító. V. ö. OKTAT.