, (bök-öd-ös) gyak. áth. m. bökdös-tem, ~tél, ~ött, par. ~s. Szúró, hegyes eszközzel, czuczával, fulánkkal stb. szúrkál, gyakran, vagy folytonosan bök. Tűvel likakat bökdösni a papíron. A szilaj tinók szarvaikkal bökdösik egymást. Villával bökdösni, kibökdösni a húst. A halakat szigonynyal bökdösni. Ujjal bökdösni valakit.
Ez igében kettős gyakorlati képző van: bök-öd, bök-öd-ös, bök-dös, mint: pök-öd, pök-öd-ös, pök-dös, csip-ěd, csip-ěd-ěs, csip-děs. Hasonlóan fejlődtek ki: kapdos, mardos, repděs stb.