, (böjt-ös) mn. tt. böjtös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Böjti, böjtre való, ami zsírral nincs készítve, nem húsféle. Böjtös eledelek. Használtatik főnevül is, s ekkor jelent oly embert, aki különös, az egyháztól nem rendelt, csak szabad akaratból fogadott bőjtöket tart. Én böjtös vagyok, nem eszem egész héten húst.