, (böf-ög) önh. m. böfög-tem, ~tél, ~ött. 1) Kinek gyomrából valamely kelletlen étel, ital bizonyos tompa ökrendezéssel föltolul. Böfög a sok pálinkától, foghajmás sülttől. 2) Átv. értelemben: félig értetlen hangon, s mintegy nehéz részeges nyelven ejti ki a szókat. Nem is beszél, csak úgy böfög. Igekötővel használva am. illendőség ellen, nem a maga helyén és idején, nem is annak módja szerént szól. Beleböfögni más szavába. Kiböfögni a titkokat. Reáböfögni valakire. Mondják néhutt vastag hangon is: bufog.