, (bor-z-og-at) áth. m. borzogat-tam, ~tál, ~ott. 1) Félelem, irtózat, undorodás, vagy hideg valakit remegtet, rázkódtat. Borzogatja a csömör, a harmadnapos láz, a kemény hideg. 2) Valamit gubanczossá, kóczossá teddegel. Haját borzogatja.
"Szép állat a liba, magát megmossa,
Tollait orrával felborzogatja.
Népdal.