, (boz-a) fn. tt. bozát. Kölesből készített szeszes ital, a régi kunoknál, mely Oláh Miklós korában még nagy keletben volt. In campis Cumanicis praeter vina advectitia usum habent Cumani cujusdam liquoris, ex milio et aqua suo more expressi, quem Bozam vocant. (Nicolai Olahi Hungaria, Cap. 18.) Föléledt mint a bozaczibere, azaz jó kedvében csintalankodik.
Elemezve am. bozó azaz buzgó, t. i. erjedés által készült ital. A persa nyelvben Vullers így értelmezi: boza potus ex farina oryzae, milii, hordei, simil. paratus et in Mavaralnahr et Hindûstân pervulgatus. Meg van a török nyelvben is. Hellen neve: παραβιας.