, (bot-ol-ás), fn. tt. botlás-t, tb. ~ok. 1) A lábnak valamely kiálló rögbe, testbe ütközése, s e miatt a menésben levő test súlyegyenének némi megzavarása. 2) Általánosabb értelemben ütközés, valamibe akadás. 3) Átv. ért. baklövés, hibaelkövetés. Nagy botlást követtél el. V. ö. BOTLIK.