, (bor-ó-ka) fn. tt. borókát. 1) Gyalogfenyű, borsfenyű. 2) A gyalogfenyű gömbölyü, s megérve fekete csipős izü bogyója. A székelyeknél: borsika.
"Mint egy megért boróka,
Mely tiszta hóra hullott.
Csokonai.
Egyezik vele a némely szláv nyelvekben divatos borovka. l. BOR, elvont gyök.