, (bom-ol-ott) mn. tt. bomlott-at. Feloszlott, részekre szakadozott, törött, összekuszált, zavart. Bomlott haj, bomlott kötél, bomlott ostor, korbács; bomlott társulat, békeség. Bomlott óra. Annyit hazud, mint a bomlott óra. Km. Elbomlott, összebomlott fonal. Bomlott eszü. V. ö. BOMLIK.