, (böf-ü-en-t vagy böf-v-en-t) önh. és áth. m. böffent-ětt, htn. ~ni, vagy ~eni. 1) Böfögő hangot ereszt ki a száján. 2) Átv. ért. egyes szókat nagy erővel, vagy hirtelenül kiejt, kivakkant. Haragból, vagy véletlenül kiböffenteni valamit. Vigyázz, hogy valamikép ki ne böffentsd a titkot.