, (bot-ol-ad-oz-ik) k. m. botladoz-tam, ~tál, ~ott. Sötétség miatt, vagy rögös, göröngyös uton, vagy testi gyöngeségből gyakran ütközik lábaival valamibe. Botladozik a járni tanuló kisded, a lábadozó beteg; botladozik a fáradt ló, a részeg ember, a sötétben járó. Átv. ért. elmei vagy erkölcsi gyarlóságból hibákat követ el.