, (bot-ol-aszt), áth. m. botlaszt-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Valakit láb alá vagy elé vetődött valamely akadály, rög, göröngy, kő, stb. egyenes menésében megzavar, súlyegyenéből kiüt. Oly gyönge, hogy a szalmaszál is megbotlasztja. 2) Hibába ejt, tévedésbe vezet.