, (bot-ol-ik V. ö. BOT) k. m. botlott, htn. botlani. Foglalóban: botoljam, botoljál v. botolj, botoljék. stb. 1) Botlik a menő, vagy futó, midőn lába elé vagy alá valamely akadály, rög, göröngy vetődik, melybe ütközvén testének egyensulyát némileg elveszti. Botlik a sötétben járó, gyönge inu, beteges ember. Aki hamarkodik, hamar botlik. Km. A ló is megbotlik, noha négy lába van, vagy: a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Km. Elbotlik. Csetlik-botlik, ötlik-botlik. 2) Be és bele igekötővel am. ütközik, vetődik, bevetődik. Véletlenül bebotlott hozzánk; belebotlott a szegletkőbe. 3) Átv. ért. téved, hibát követ el. Botlik az elme, midőn hibásan itél; botlik a nyelv, ha olyasmit mond, mi az észszel s akarattal ellenkezik. Nagy ember nagyot botlik. Km.