, fn. tt. boszorkány-t, tb. ~ok. Közönséges értelemben, a nép hiedelme szerint, bűbájos nő, ki holmi babonás, varázserejű, szemfényvesztő szerekkel mintegy természet fölötti csodás dolgokat mivel, péld. förgeteget idéz, a tejet, vizet vérré változtatja, gyermekeket megigéz, stb. stb. A könnyen hivő együgyű nép leginkább undok vénasszonyokat czímez ezen névvel. Vén, tüskérevaló, pemeten, piszkafán nyargaló boszorkány. Gellérthegyi, böjti (helyesebben, bűdi) boszorkány. Megvesztegették, belelőttek, megnyomták a boszorkányok. Szelidebb ért. népies nyelven, csintalan, dévaj, pajkos nő. Te kis boszorkány!
Mennyiben a boszorkányokat mint ártalmas, kártevő, boszuló, boszúforraló lényeket adja elő a népmese: a boszorkány szó jelentésére nézve a boszu szóval volna rokonítható. A persában buszur vagy buszul Vullersben am. dira imprecatio, maledictio, s buszurídan ige am. dira imprecari, maledicere. Némelyek véleményével eredetét az ősrégi hitregék honából Ázsiában vette. Ipolyi szerint (Magyar Mythologia, 411. l.) a hindu nyelvben bhomasura v. bhumaser jelent setétségi rosz szellemet; s a perzsa busurge am. nagytehetségü, nagyszerü, bűvösféle ember és basur, am. zivatart támasztó garabonczás. Beregszászi is a buzurgán-t így fordítja: die Weisen, magi. Azonban Vullers legújabb persa szótárában buzurk csak ekkép értelmeztetik: magnus, és buzurgán (többes) alakról ez mondatik: epith. virorum illustrium, sapientum et religiosorum: illustris, potens, optimas. Az utóbbi szó pedig, a mennyiben a föntebb előadott buszur értendő alatta, így értelmeztetik: dira imprecatio (átok, átkozás). Bozorg vagy Boszork (de genere Boszlik), mely egészen a persa buzurk-nak (= nagy) lenni látszik, előjön mint pristaldus egy 1231-diki oklevélben (Jerneynél). Előfordúl a szláv nyelvben is: boszorka és boszorák.