, BOSZUS, (bosz-ú-os) mn. tt. boszús-t, tb. ~at, tb. ~ak. Haragos, mérgelődő, felindult, kedvetlen. Boszús vagyok magamra is. Boszús tanító, elüljáró. Igen boszús. A boszús embert hagyni kell, nem ingerelni. Boszús állapot, boszús dolog, azaz boszúra gerjesztő. Boszús egek.
"Nem látod a boszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?
Berzsenyi.