, BOSZU, (bosz-ú) fn. tt. boszú-t. 1) Haragra gerjedt, mérges kedélyi állapot, bizonyos méltatlanság vagy bántalom miatt. Boszúra ingerelni valakit. Boszúra gerjedni, fakadni. Boszuból mindenen keresztüljár. Boszujában sír, káromkodik, haját tépi. 2) A valóban szenvedett vagy képzelt bántalomnak, méltatlanságnak, sérelemnek stb. visszatorlása. Boszút forralni. Boszut állani. Boszuját tölteni valakin. Rettenetes, kérlelhetetlen boszúval üldözni az ellenséget. 3) Mások kedve ellen elkövetett dacz. Mások buszujára tenni valamit.
"Be-beül a bugaczi csárdába,
S nagyot iszik világ boszujára.
Vörösmarty.
A persa nyelvben buszul vagy buszur am. dira imprecatio, maledictio, és buszulídan vagy buszuridan am. dira imprecari, maledicere.