, (bor-z-as) mn. tt. borzas-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Fésületlen, simítatlan hajú, kinek haja szálai rendetlenül öszvekuszálva állanak, fölmerevednek. Borzas fejű. 2) Holmi tollas, szőrös, hajas testekről szólva am. gubanczos, bozontos, kóczos. Borzas pokrócz, posztó, szűrkelme. Borzas kalap, gucsma. Rokon hozzá különösebben a latin hirsutus, finn pörröinen.