, BORU, (bor-ú) fn. tt. ború-t, tb. ~k. Felhő, vagy köd okozta homály, mely mintegy takaróképen a tiszta kék eget és nap világát elborítja. Ellentéte: derű. Innen: borúra derű, felhős, ködös, szomorú idő után tiszta, világos, derült idő. Ború után derült az ég. Népdal. Használjuk szellemi, kedélyi állapotra is általvéve.
"Igyunk derűre, igyunk borúra
Úgy is hol kedvre, úgy is hol búra
Fordul az élet.
Kölcsey.