, (bor-s-ó-d-oz-ik) k. m. borsódz-tam vagy ~ottam, ~tál vagy ~ottál, ~ott; htn. ~ni vagy ~ani. 1) Irtózat, félelem, undorodás miatt rázkódik, s oly érzése van, mintha bőre alatt, kivált hátán borsószemek gördülnének végig. Borsódzik a háta. 2) Hideg miatt vagy egyéb okból a testen borsó szemnyi dudorodások vagy keményedések, buborcsékok keletkeznek. Némely embernek, ha valamitől megcsömörlik, kiborsódzik a teste.
Mennyiben ezen rázkódás borzalommal jár, így is elemezhetnők: borzódzik, azaz borzadozik.