, (bot-os) fn. tt. botos-t. tb. ~ok. 1) Szőrből, gyapjuból szőtt, vagy kalapos posztóból varrott téli meleg lábbeli. Botos csizma, botos kapcza, botosban járó köszvényes ember. Hangutánzónak látszik, mint csizma a csosz-ogástól, topán a top-ogástól, és így botos mintegy botlós a bot-olástól. V. ö. BOT 2). Rokon vele a tót bóti, mely nagy téli sarut jelent. 2) Székelyeknél am. pézsmavirág, minthogy a virágjának botja, azaz gombja van.