, (bor-osz-ol-án?) fn. tt. boroszlán-t, tb. ~ok. Növénynem a nyolczhímesek seregéből; csészéje bokrétaforma, négy metszésű, a hímeket bezárja; bokrétája nincs, bogyója vagy csontárja egy magvu. Cserje. Fajai: farkas, havasi, szőrös, henye boroszlán. (Daphne).
Gyöke bor valószinüleg azon sajátságára vonatkozik, mely szerint hímszálai be vannak zárva, borítva, tehát elemezve: boroszoló, borozoló, mint: oroszlán vagy orozlán = orozoló (rapidus, ληςτης) s pereszlén = perezelő (pergető).